„Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!”
                                                                                                                                                                            (Paul Coelho)

 Ne félj önmagad lenni!

És Te, hogyan szeretnéd leélni az életed? Úgy, hogy másnak adod ki magad, vagy úgy, hogy saját értékeidet és jellemed kibontakoztatva éred el mindazt, amit szeretnél, és olyan emberekkel veszed körül magad, akik úgy szeretnek, ahogy vagy.

 Bemész a munkahelyedre, kimész az utcára, bemész a boltba. Elvárás innen-onnan-amonnan. Ezt csináld, ez a helyes, erre ezt illik mondani, ez a trendi, ez a menő. Színes dobozból – ami inkább már egy lapos hirdetőtábla – ömlenek ránk a társadalmi elvárások, a trendek. Meg akarják határozni mit csinálj, ki legyél, mit gondolj. Nem akarnak egyéniségeket (az egyéniségek csak gondot okoznak).

Be akarsz illeszkedni egy csoportba, ezért megpróbálsz úgy viselkedni, mint ők, függetlenül attól, hogy egész mások a gondolataid. Kívülről megváltozol, belülről utálod azt, aki kívül vagy – legalább is biztosan rosszul érzed magad. Ne azért kedveljenek és fogadjanak el amilyennek látni akarnak, hanem amily valójában vagy.

Természetesen nem azt mondom, hogy adjuk át magunkat az ősi ösztönöknek és udvariatlanul, állatok módjára viselkedjünk. Az udvariasság nem személyiségtagadás vagy változtatás. Az udvariasság erény. Az udvariasság férfias. Udvariasan is kifejezhetjük gondolatainkat, szembeszállhatunk egy témával, gondolattal.

Merj önmagad lenni, merj állást foglalni, véleményt alkotni – mindezt az előzőleg említett keretek között. Mutasd meg éned azon oldalát is amit rejtegettél, amit nem akartál felszínre hozni, mert mindig attól rettegtél, hogy kinevetnek. Mutasd meg a másik arcodat, adj többet a világnak!